A katalizátorhordozó a szilárd katalizátor speciális része, diszpergálószer, kötőanyag, a katalizátor aktív komponensének negatív hordozója, és néha kokatalizátorként vagy kokatalizátorként is működik. A katalizátorhordozó, más néven hordozó, a hordozós katalizátor egyik alkotóeleme. Általában egy porózus anyag, meghatározott fajlagos felülettel, és a katalizátor aktív komponense gyakran ehhez kapcsolódik. A hordozót főként az aktív komponens megtartására használják, így a katalizátor specifikus fizikai tulajdonságokkal rendelkezik, míg maga a hordozó általában nem rendelkezik katalitikus aktivitással.
Katalizátor-támogatási követelmények
1, hígíthatja az aktív komponensek, különösen a nemesfémek sűrűségét
2, bizonyos formára elkészíthető
3. Az aktív komponensek közötti szinterezés bizonyos mértékig megakadályozható
4, ellenáll a méregnek
5. Kölcsönös hatással lehet az aktív komponensre és a fő katalizátorra.
A katalizátorhordozó hatása
1, csökkentse a katalizátor költségét
2, javítja a katalizátor mechanikai szilárdságát
3. Javítja a katalizátor termikus stabilitását
4, adjunk hozzá katalizátor aktivitást és szelektivitást
5. Meghosszabbítja a katalizátor élettartamát
Több elsődleges hordozót vezetnek be
1. Aktivált alumínium-oxid: az ipari katalizátorok leggyakrabban használt hordozója. Alacsony ár, magas hőállóság, az aktív komponensek jó kompatibilitása.
2. Szilikagél: kémiai összetétele SiO2. Általában nátrium-szilikátból (na₂si₃) készül. A szilikátsav nátrium-szilikát és sav hatására keletkezik. A kovasav polimerizációja, kondenzációja, a polimer szerkezete bizonytalan.
A SiO2 egy széles körben használt hordozó, de ipari alkalmazhatósága kisebb, mint az Al2O3-nak, ami az előállítási nehézségeknek, az aktív komponensekkel való gyenge affinitásnak, a vízgőzzel való könnyű szinterezhetőségnek és egyéb hibáknak tudható be.
3. Kovaföld: természetes SiO2. Néhány fém-oxidot és szerves anyagot tartalmaz, pórusszerkezete és fajlagos felülete pedig a keletkezés helyétől függően változik. Használat előtt savas kezelést kell alkalmazni. Az egyik a SiO2-tartalom javítása, valamint a fajlagos felület, a fajlagos pórustérfogat és az elsődleges pórussugár növelése. A második a termikus stabilitás javítása, a savas kezelés után a fajlagos felület tovább növelhető. A kovaföldet elsősorban fixágyas katalizátorok előállítására használják.
4, aktív szén: a fő összetevő a C, amely kevés H-t, O-t, N-t, S-t és hamut stb. tartalmaz. Az aktív szén szabálytalan kőmalom szerkezetű, felületén karbonilcsoport, kinoncsoport, hidroxilcsoport és karboxilcsoport található. Az aktív szenet fejlett pórusok és nagy felület, hőstabilitás és magas tulajdonságok jellemzik.
5. TiO2: Három kristályformája létezik: anatáz, lemezes titán és rutil. A lemezes titánércet nehéz szintetizálni az instabilitása miatt; az anatáz alacsonyabb hőmérsékleten képződik, relatív sűrűsége 3,84, fajlagos felülete pedig nagyobb. 600–1000 °C-on hevítve az anatáz rutillá alakul, amelynek relatív sűrűsége 4,22, fajlagos felülete pedig kis.
6. Szilícium-karbid: a keményfém kerámiák olvadáspontja magasabb, mint 2000 °C, magas hővezető képességgel, nagy keménységgel, erős hőállósággal és ütésállósággal rendelkeznek, de oxigénatmoszférában egyszerűen oxidálódnak. Ezért a SiC-t gyakran használják katalizátor hordozóként magas hőmérsékletű környezetben.
7. Molekulaszűrő: kristályos szilikát vagy szilikoaluminát, egy pórus- és üregrendszer, amely oxigénhídkötésekkel összekapcsolt szilícium-oxigén tetraéderből vagy alumínium-alumínium tetraéderből áll. Nagy hőstabilitással, vízhőstabilitással, valamint sav- és lúgállósággal rendelkezik.
Közzététel ideje: 2019. augusztus 10.